Ez egy nyugtalanító kép, amely világos képet ad arról, hogy mi a Első világ tesz a bolygóval. Amit megfigyelünk, az nem olyan, amit könnyen figyelmen kívül hagyhatunk, hanem inkább az üvegházhatású gázok kibocsátásának Földünkre gyakorolt hatásának elemzése.
A videó, amely a szén-dioxid (CO2) légkörön keresztüli keringését mutatja be, a NASA ún. GEOS-5 és célja, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy károsanyag-kibocsátásaink hogyan befolyásolják a bolygó minden szegletét. Ezt a modellt a CMMS (NASA Global Modeling and Assimilation Office) hozta létre a 2006-ban gyűjtött kibocsátási és légköri adatok felhasználásával. Bár több mint egy évtizeddel ezelőtti adatok alapján a jelenlegi kép kétségtelenül aggasztóbb.
A GEOS-5 szimuláció: „Nature Run”
A NASA a CMMS által kifejlesztett szimulátort rendelt el „Természetfutás”, amely klímamodellek segítségével vizualizálja a CO2 áthaladását a légkörben. Ez a szimuláció egy év teljes ciklusát lefedi, és megmutatja, hogyan mozog a szén-dioxid-kibocsátás a Földön, főleg a széláramlatok által. Különösen kiemelkedik a nagy kibocsátó források jelenléte az ipari területeken.
Az elemzés egy aggasztó tényt is feltár: a CO2-koncentráció jelentősen megnőtt az elmúlt években. Az eredmények már 2006-ban is riasztóak voltak, mára azonban még nagyobbak a szennyezés által érintett területek. A kibocsátás csökkentésére irányuló nemzetközi erőfeszítések ellenére továbbra is magasak, és a CO2-kibocsátásért főként olyan országok felelősek, mint Kína, India és az Egyesült Államok.
Globális kibocsátási források és regionális különbségek
A videó egyik leglenyűgözőbb (és aggasztóbb) felfedezése a bolygó különböző régióiban található kibocsátási források egyértelmű megkülönböztetése. Olyan helyeken, mint pl Egyesült Államok, Dél-Ázsia és Kína, a CO2 fő forrásai a nagy gyárak, erőművek és a közlekedés. Éppen ellenkezőleg, olyan területeken, mint pl Afrika és Dél-Amerika, a mezőgazdaság és a gyújtogatás nagyrészt megosztja a felelősséget a kibocsátásért.
Az Egyesült Államokban az ipari tevékenység miatt állandóbb a kibocsátás. Afrikában vagy Dél-Amerika egyes részein azonban az erdőtüzek, amelyeket gyakran a szárazság és a magas hőmérséklet táplál, hatalmas CO2-kibocsátót jelentenek. Érdekes, hogy a kibocsátási források közötti különbségek kontinensről kontinensre annyira eltérőek.
A szén-nyelők és a légköri „pulzálás” szerepe
A szimuláció a szén-dioxid-források bemutatása mellett a légkör és a szénelnyelők, mint az óceánok és az erdők. Ezek az ökoszisztémák jelentős mennyiségű CO2-t nyelnek el, ami segít mérsékelni a kibocsátások hatását.
A modell részletes képet tartalmaz arról, hogy a szénnyelők napközben fotoszintézis útján abszorbeálják a CO2-t, és éjszaka szabadítják fel. A légkörben megfigyelhető „pulzációs” mintázatot az erdőtüzek is befolyásolják, amelyek inkább nappal fordulnak elő, éjszaka pedig csökkennek.
A CO2 által leginkább érintett területek – sűrű iparosodásuk miatt – jelentik a fő gondot. Az erősen szennyezett városok, mint például az Egyesült Államok keleti partvidékén és Ázsia nagy metropoliszai, folyamatosan CO2-t pumpálnak a légkörbe, miközben a nyelők küzdenek azért, hogy minél több szennyezést elnyeljenek.
A CO2 növekedésének jelenlegi következményei
A CO2 a légkörben aggasztó szintet ért el. Ahogy a NASA modellje is említi, a szén-dioxid az 278-es 1750 ppm-ről 427 és 2024. Ez a növekedés nemcsak az éghajlatra gyakorolt fokozott hatást jelenti, hanem olyan problémákhoz is kapcsolódik, mint az intenzívebb hőhullámok, erősebb viharok és hosszabb aszályok.
A CO2 szigetelőként működik, felfogja a hősugárzást, és hozzájárul a globális hőmérséklet emelkedéséhez. Ez egy sor szélsőséges időjárási eseményhez vezetett, a példátlan hőhullámoktól az áradásokig. Ezenkívül az évszakok és az éghajlati övezetek változásai hatással vannak a stabil éghajlattól függő közösségekre és faunára.
Az olyan országok, mint Kína és az Egyesült Államok Ezek uralják a szén-dioxid-kibocsátást, és a globális szén-dioxid-kibocsátás több mint felét adják. Ezek a nemzetek együtt csillagászati mennyiségű kibocsátást adnak hozzá, ami felerősíti a kedvezőtlen időjárási eseményeket.
Végül, bár maga a CO2 nem veszélyes az emberi életre, a jelenlegi kibocsátási szintek riasztó ütemben gyorsítják a globális felmelegedést. A NASA arra kéri Önt, hogy gondolkodjon el azon, hogy az egyéni és kollektív cselekvések hogyan befolyásolhatják a globális ökoszisztémát, és miért szükséges politikai és társadalmi szinten zöldebb döntéseket hozni.
A szén-dioxid-kibocsátás tartós és kiterjedt természete határozottan emlékeztet arra, hogy a bolygó sorsa mennyire összefügg a mi felelősségünkkel. A tudományos vizualizáció ilyen típusú előrelépései nemcsak világosabb képet adnak arról, hogy mi történik, hanem arra is ösztönöznek bennünket, hogy vállaljuk a vezető szerepet az éghajlatváltozás elleni küzdelemben.