La Antarktisz, más néven fehér kontinens, környezeti szempontból sérülékeny hely, és nagy tudományos jelentőséggel bír. Ez a kontinens számos különböző országból származó tudományos bázisnak ad otthont, amelyek mindegyike a globális hatások, például az éghajlatváltozás és a biológiai sokféleség extrém körülmények közötti tudományos kutatásának szentelt.
Az Antarktiszon élni és dolgozni logisztikai és éghajlati szempontból kihívást jelent, mivel a szélsőséges körülmények arra kényszerítik a tudományos csapatokat és a személyzetet, hogy megbízható energiaforrásokra támaszkodjanak, hogy aktívak és biztonságban maradjanak. A megújuló energiák Innovatív megoldást jelentenek ezen energiaszükségletek kielégítésére anélkül, hogy károsítanák az antarktiszi érzékeny ökoszisztémát.
Átmenet a megújuló energiákra az Antarktiszon
Számos tudományos alap szigorú protokollokat fogadott el ezek csökkentésére környezeti hatás és minimalizálja a használatát fosszilis tüzelőanyagok. Ez különösen kritikus az Antarktiszon a környezeti sérülékenység miatt. Az olyan erőforrások felhasználása, mint a nap-, szél-, sőt a geotermikus energia, új lehetőségeket nyit meg a dízeltől való függőség csökkentésében, amely költséges és veszélyes nagy távolságra szállítani.
Figyelemre méltó példa a Erzsébet belga hercegnő tudományos bázisa, amely elsőként nulla károsanyag-kibocsátással rendelkezett kombinációjának köszönhetően napelemek y szélmalmok villamos energia és melegvíz fenntartható előállítása érdekében. Ez a rendszer elegendő termelést tesz lehetővé a bázis teljes energiaszükségletének fedezéséhez egész évben, még a hat hónapos sötétség idején is, amikor a nap nem éri el.
A belga bázis mellett az antarktiszi Ross-sziget ad otthont az elsőnek szélerőmű telep a régióban. A három turbinával, amelyek akár 1 megawatt energia előállítására is képesek, a farm kiegészítő árammal látja el az új-zélandi Scott-bázist és az amerikai McMurdo állomást. Ez körülbelül 122,000 XNUMX liter gázolaj megtakarítást jelent évente.
Ezek az előrelépések nemcsak a szénlábnyom csökkentését teszik lehetővé egy rendkívül sérülékeny régióban, hanem növelik a energetikai innováció szélsőséges éghajlaton. A szélenergiának köszönhetően az olyan bázisok, mint Új-Zéland, áttérnek a 100%-ban megújuló energia használatára, kombinálva a szélturbinákat, az akkumulátortárolást és az intelligens vezérlést.
Folyamatban lévő projektek: A zöld hidrogén népszerűsítése
A közelmúltban úttörő projektek indultak, amelyek a fenntarthatóságot kívánják új szintre emelni. A Reménybázis Argentína, a kísérleti modul előállításához zöld hidrogén. Ez az innovatív rendszer egy szélturbinát és több napelemet tartalmaz, amelyek a tudományos laboratórium működéséhez és a hidrogén előállításához szükséges energiát állítják elő. Ez a fejlesztés kulcsfontosságú a fosszilis tüzelőanyagok fogyasztásának csökkentésében és a hatalmas mennyiségű gázolaj szállításának elkerülésében, amely bázisonként 100,000 XNUMX litert tesz ki nyáron.
A zöld hidrogén a víz elektrolízisével keletkezik, kihasználva a megújuló rendszerek által termelt villamos energiát. Ha az eredmények sikeresek lesznek, a hidrogén kulcsfontosságú lehet a fosszilis tüzelőanyagok felhasználásának további csökkentésében az Antarktiszon.
A projekt célja nem csak a tudományos kutatás, hanem egy olyan önellátó rendszer létrehozása is, amely képes bizonyítani a tiszta energia előállításának életképességét távoli és drága helyeken.
Nap- és geotermikus energia: Kiaknázatlan potenciál
Az előrelépések nem korlátozódnak a szélre és a hidrogénre. A projekt VIVOTEG, amelyet a Deception Islanden fejlesztettek ki, kimutatta, hogy a geotermikus energia Fontos szerepe van az Antarktisz energetikai jövőjében is. Ebben az esetben a kutatóknak sikerült villamos energiát előállítaniuk olyan termoelektromos modulok segítségével, amelyek kihasználják az altalaj hőjét (vulkáni fumarolok) a vulkáni megfigyelő érzékelők táplálására, javítva a vulkáni tevékenység valós idejű nyomon követését ebben a távoli régióban.
Ez a fajta folyamatos áramtermelés nemcsak a tudományos megfigyelés szempontjából ígéretes, hanem a jövőben más antarktiszi állomások stabil áramforrásaként is. Bár a geotermikus hőt még nem használják széles körben, ez a projekt bizonyítja, hogy szélsőséges körülmények között is megvalósítható.
Napelemek használata antarktiszi bázisokon
El napelemek használata az Antarktiszon az elmúlt évtizedekben növekszik. Az argentin bázisokon, mint például a Marambio és a Carlini, már rendelkeznek fotovoltaikus rendszerekkel, amelyek lehetővé teszik, hogy önellátó módon termeljenek energiát. Ezek a rendszerek több ezer liter üzemanyagot takarítanak meg, és egyes esetekben a zajcsökkentés miatt a helyi vadvilágot is vonzották.
A napelemes berendezések meglehetősen hatékonyan működhetnek az Antarktiszon a déli tél hosszú éjszakái ellenére. Valójában egyes tanulmányok kimutatták, hogy a napelemek annak az energiának akár 60%-át is képesek előállítani, amelyet egy olyan városban, mint Buenos Aires, a celláikban használt szilícium nagy hatékonyságának köszönhetően termelnének.
Az olyan helyeken, mint a Vega-sziget, lítium akkumulátoros tárolóval ellátott hálózaton kívüli rendszereket használnak annak biztosítására, hogy a menedék továbbra is áramellátást biztosítson a napenergia hiánya idején. Ez a fajta innováció lehetővé teszi, hogy elkerüljük a dízelgenerátorok használatát, amelyek a logisztikai és gazdasági költségeken túl negatív hatással vannak az ökoszisztémára.
Minél több tudományos alap alkalmazza az ilyen típusú rendszereket, annál nagyobb a lehetőség a szénlábnyom csökkentésére a fehér kontinensen. A CNEA Az Argentína Nemzeti Atomenergia Bizottsága (National Atomic Energy Commission of Argentina) úttörő volt e technológiák bevezetésében, 2024-ben a negyedik fotovoltaikus rendszerét telepítették.
Az elkövetkező években világszerte várhatóan több tudományos bázis folytatja a megújuló megoldások – például a nap- és szélenergia – alkalmazását a dízel teljes helyettesítésére, ami ambiciózus, de szükséges cél az éghajlatváltozással egyre tudatosabb világban.