Az egykori német állami bank, a WestLB a legutóbbi jogi személy, amely pert indított a Spanyol Királyság ellen ICSID (Beruházási Viták Rendező Nemzetközi Központja) a Néppárt (PP) kormánya által a megújuló energiákért elrendelt díjcsökkentéssel kapcsolatban. Ez a választottbíróság egy sor hasonló konfliktushoz csatlakozik, amelyek összesen már meghaladták a harminc nemzetközi pert, a spanyol energiapolitikában bekövetkezett változások okozta bizonytalanság következtében.
Ezzel az üggyel már több mint 30 választottbírósági eljárás folyik hazánk ellen a különböző nemzetközi szervezetekben. Ezek közül egy az Uncitral (az Egyesült Nemzetek Nemzetközi Kereskedelmi Jogi Bizottsága), három a Stockholmi Kereskedelmi Kamara Választottbírósági Intézete, 28 pedig maga az ICSID előtt került bemutatásra, a Világbank védelme alatt. Ezek az esetek a nemzetközi befektetők és a spanyol állam közötti növekvő jogi feszültséget tükrözik a villamosenergia-ágazatban főként 2012-ben és 2013-ban végrehajtott drasztikus reformokat követően.
A Rodríguez Zapatero kormánya által az energiaszektor reformja ellen indított első per óta – hat évvel ezelőtt – a mai napig Spanyolországnak mindössze három választottbírósági eljárást sikerült megoldania. Ebből kettőt Stockholmban oldottak meg, az állam számára kedvező eredménnyel. A legutóbbi ICSID-díj azonban a brit Eiser alap befektetőinek kedvezett, jelentős csapást mérve a spanyol államkasszára, akiket 128 millió eurós kártérítés megfizetésére ítéltek.
Ez a konkrét eset kulcsfontosságú precedenst teremt a nemzetközi választottbírósági ítélkezési gyakorlatban, mivel az ICSID bíróság szerint a Spanyolország által végrehajtott megszorítások súlyosan rontották az Eiser több, az ország déli részén található szoláris hőerőműben történő beruházásának jövedelmezőségét.
Válságban lévő ágazat: megszorítások kompenzáció nélkül
Miguel Ángel Martínez-Aroca, az Anpier (Fotovoltaikus Energiatermelők Országos Szövetsége) elnöke többször is hangsúlyozta, hogy jelentős különbség van a Stockholmban kiadott díjak és az ICSID-díj között. Míg a stockholmi ügyek a Zapatero-kormány által jóváhagyott reformokkal foglalkoztak, az ICSID választottbírósága a Néppárt energiareformjára összpontosított.
Ez a megkülönböztetés azért fontos, mert Martínez-Aroca szerint a Zapatero-kormány további öt év javadalmazással kompenzálta a befektetőket, ami még az alkalmazott csökkentéseknél is magasabb kompenzációt eredményezett. Mariano Rajoy adminisztrációja azonban nem ajánlott fel semmilyen kompenzációt, annak ellenére, hogy drasztikusan csökkentették a megújuló energiaforrásokba történő befektetések prémiumait, ami miatt ezek a befektetők panaszok lavináját váltották ki.
Ez az elégedetlenség egy nagyobb problémát tükröz: Spanyolország a világ azon három országának egyike lett, ahol a legtöbb nemzetközi befektető támasztja alá a legtöbb igényt, elsősorban a megújuló energiaforrások csökkentésével kapcsolatban. Becslések szerint ezeknek a pereknek a gazdasági súlya elérheti a 7.000 millió eurót is, ha a befektetőknek végre igazuk lesz a folyamatban lévő választottbírósági eljárások többi részében.
A maga részéről Álvaro Nadal, az energiaügyi, turisztikai és digitális menetrend akkori minisztere minimálisra csökkentette ezeknek az igényeknek a jelentőségét, és kijelentette, hogy a kompenzáció mindig alacsonyabb lesz, mint az elektromos rendszer ellentmondásos reformja által generált megtakarítások, amelyek ennek a konfliktusnak a forrása.
Az ICSID Eiser javára hozott ítélete után a kormány elfogadta azt a törvényt, amely lehetővé teszi, hogy a villamosenergia-rendszer 1.130 óta 2014 millió eurót felhalmozott többletét a választottbírósági eljárásokból eredő bírságok megfizetésére fordítsák, beleértve a jövőbelieket is. . Ez a döntés újabb kényelmetlenséget okozott a megújuló szektorban, amely azt látja, hogy ezt a többletet, amelyet a rendszer fenntarthatóságának javítására kellett volna felhasználni, most a külföldi befektetők kompenzációjára fordítják.
A spanyol befektetők védtelenek
Ennek a helyzetnek az egyik legfigyelemreméltóbb paradoxona a nemzeti befektetők védelmének hiánya. Míg a nemzetközi befektetőknek sikerült választottbírósághoz folyamodniuk, a spanyol befektetők csak az Alkotmánybírósághoz és a Legfelsőbb Bírósághoz fordultak, mindkettő kedvezően hatott a kormánynak a csökkentéseket illetően. Ez a kettős mérce érzését keltette, mivel a külföldi befektetők a bíróságokhoz, például az ICSID-hez való hozzáférés révén olyan kártérítést értek el, amelyet a spanyolok nem kaphatnak meg.
Ezzel összefüggésben spanyol befektetők egy csoportja bemutatta ügyét az ombudsmannak, aki azt javasolta, hogy a kormány tegyen intézkedéseket annak biztosítására, hogy a nemzeti befektetők ne részesüljenek rosszabb bánásmódban, mint a külföldiek az Energia Charta Szerződés értelmében, amely a nemzetközi szabályozási keret befektetőket, hogy előadják követeléseiket.
Az ombudsman nemcsak egyenlő bánásmódot kért, hanem arra is sürgette a kormányt, hogy hozzon létre olyan mechanizmusokat, amelyek kompenzálják azt az "egyedülálló" áldozatot, amelyet a javadalmazási változás a nemzeti befektetőknek okozott. A helyzet enyhítésére azonban eddig semmilyen intézkedés nem történt.
Nemzetközi választottbírósági eljárások: hosszú és költséges eljárások
A megújuló energiaforrások csökkentésével kapcsolatos nemzetközi választottbírósági eljárások nemcsak bonyolult folyamatok, hanem rendkívül lassúak is. A Spanyolországgal kapcsolatos ügyekben az ICSID a bemutatott 27 választottbírósági eljárás közül 28-hez rendelt ki bíróságokat, amelyek mindegyike egy elnökből és két, mindkét fél által választott választottbíróból áll. Ezek a folyamatok nemcsak időigényesek, hanem költségesek is az alperes ország számára. Például a Spanyolországot Eiser javára elmarasztaló választottbírósági eljárás közel 900.000 XNUMX euróba került.
Ezek a költségek nem korlátozódnak arra a kártalanításra, amelyet Spanyolországnak kell fizetnie, ha elveszíti az ügyet, hanem magukban foglalják a választottbírák és a kapcsolódó személyzet díját is, ami növeli az egyes választottbírósági eljárások összköltségét. Mivel több mint 20 választottbírósági eljárás vár még megoldásra, ezeknek a pereknek a pénzügyi hatása pusztító lehet, ha a többség az állam számára kedvezőtlen.
Összefoglalva, Spanyolország kritikus helyzettel néz szembe a nemzetközi választottbírósági eljárások területén. Több mint 7.000 millió forog kockán, és egyre több ellene hozott ítélettel, az államnak át kell gondolnia a megújuló energiákkal és a kompenzációkkal kapcsolatos megközelítését. A nemzetközi nyomás és a nemzeti befektetők védelmét szolgáló megfelelő mechanizmusok hiánya olyan hátránnyal jár, amelynek közép- és hosszú távon jelentős gazdasági hatásai lehetnek.