Apránként sok ország növeli saját forrásait megújuló energia és a világ összes polgára által igényelt energiájának nagyobb százalékát fedezik. Ily módon a nem megújuló energia helyettesíthető közvetlenül a természetből származó energiával, például nap-, szél-, geotermikus vagy vízenergiával, amelyek mindegyike kulcsfontosságú a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőség csökkentésében.
E források elterjedésének folyamatos növekedése azt eredményezte, hogy a megújuló energia aránya a globális energiaigényben 2023-ra eléri a 30%-ot, ami fontos mérföldkő, amely tükrözi az energiaátállás terén tett globális erőfeszítéseket. Azonban még mindig sok a tennivaló, mivel a cél 2030-ra megháromszorozza a megújuló energia kapacitását A Nemzetközi Energia Ügynökség legutóbbi jelentésének adatai szerint továbbra is függőben van.
Az energiaátmenet kihívásai
A ritmusa megújuló energiatermelés Nem minden országban ugyanaz, ami kihívást jelent a méltányos átmenet szempontjából. Míg az olyan nemzetek, mint Kína és az Egyesült Államok vezetik az elfogadást, más régiók, például Afrika csak most kezdik növelni kapacitásukat, és csak 4,6%-kal járulnak hozzá a globális megújulóenergia-növekedéshez. Ezzel szemben Ázsia, élén Kínával, a 69-ban hozzáadott globális megújuló kapacitás 2023%-át adja. Ez az egyensúlyhiány rávilágít arra, hogy a fejlődő országok energiainfrastruktúrájába fektetni kell sürgősen.
Emellett a régiók közötti technológiai különbségek is szerepet játszanak. A napenergia vált a domináns technológiává, amely az elmúlt évben a megújuló energiaforrások növekedésének 73%-át tette ki. Eközben a kevesebb erőforrással rendelkező országok a vízenergiától függenek, amelynek növekedését az aszályok és az éghajlatváltozás korlátozza.
A növekvő globális kereslet próbára teszi a megújuló energiát
Egy másik fontos figyelembe veendő változó a globális energiaigény folyamatos növekedése, amely a Nemzetközi Energia Ügynökség szerint 4-ben és 2024-ben körülbelül 2025%-kal fog növekedni. Ez a növekedés elsősorban a globális gazdasági növekedésnek, a hőhullámoknak és az olyan technológiák tömeges átvételének köszönhető, mint az elektromos járművek.
Ez a növekvő kereslet tovább ösztönzi a tiszta források terjeszkedését. 2025-re ez várhatóan a megújuló energiák 35%-át globális villamosenergia-kereslet. Valójában a történelem során először az ezekből a forrásokból termelt villamos energia meghaladja a szénét, megszilárdítva ezzel az energiaszektor paradigmaváltását.
Ez az előrelépés azonban nem mentes komplikációktól. Az olyan országokban, mint Kína és Mexikó, az aszályok hatással voltak a vízenergia-termelésre, ami a fosszilis tüzelőanyagok felhasználásának növelését kényszerítette ki. Ez viszont 2023-ban az energiakibocsátás enyhe növekedését okozta, ami azt mutatja, hogy az energiaátállásnak kiegyensúlyozottnak és ellenállónak kell lennie az éghajlati jelenségekkel szemben.
Nap- és szélenergia: A megújuló növekedés dominál
Ami az olyan megújuló energiákat illeti, mint a nap- és szélenergia, mindkettő óriási szerepet játszott a globális energiaátállásban. Csak 2023-ban a fotovoltaikus napenergia a globális villamosenergia-termelés növekedésének 24%-áért, míg a szél 17%-áért felelt. Ez azt jelenti, hogy a két technológia között a globális villamosenergia-termelés mintegy 12%-át termelték ki.
A napenergia növekedése nem csupán versenyképes költségeinek köszönhető, hanem a fotovoltaikus berendezések által kínált skálázhatóságnak is. Az olyan országok, mint Kína, India és az Egyesült Államok vezető szerepet töltenek be az új üzemek telepítésében. 2030-ra várhatóan a napenergia adja a hozzáadott megújuló kapacitás 80%-át, miközben a szél is utoléri a korábbi évekhez képest megduplázódó bővülési ütemet.
Európában a nap- és szélenergia is alapvető szerepet játszott a fosszilis forrásoktól való függőség felváltásában, különösen az ukrajnai orosz invázió okozta energiaválság után. Az olyan országok, mint Spanyolország, Hollandia és Németország vezetik a régiót e technológiák bevezetésében, ami megerősíti elkötelezettségüket a Párizsi Megállapodás célkitűzései iránt.
Hosszú távú kilátások és új kihívások
2050-re a világ villamosenergia-igénye megduplázódik a közlekedés, az ipar villamosítása és a világgazdasági fejlődés következtében. Ebben a folyamatban a becslések szerint a villamos energia 90%-a nem fosszilis forrásokból származik majd, így a megújuló energia a globális energiarendszer alappillére.
Ennek eléréséhez azonban jelentős technikai és gazdasági kihívások leküzdése szükséges. Kulcsfontosságú lesz a villamosenergia-hálózatok rugalmasságának növelése a változó nap- és szélenergia-termelés elnyelésére. Új infrastruktúra kiépítésére is szükség lesz a felesleges energia tárolására és a változó villamosenergia-igényekre való reagálás képességének javítására.
Az energiatárolási technológiák, például a hosszú élettartamú akkumulátorok fejlesztése, valamint a mesterséges intelligencia rendszerek hálózatkezelésbe való integrálása kulcsfontosságú tényező lesz ebben az átalakulásban. Kormányzati szinten a nemzetközi együttműködés fokozása és a pénzügyi költségek csökkentésére irányuló erőfeszítések várhatók a fejlődő országok számára, amelyek gazdasága még mindig nagymértékben függ az atomenergiától és a fosszilis tüzelőanyagoktól.
Az elkövetkező években a napelemek és a szélenergia kulcsfontosságú eszközként szolgál majd az éghajlatváltozás hatásainak enyhítésében, és ezek elfogadása tovább fog gyorsulni, ha a kormányok olyan támogató politikákat és szabályozásokat támogatnak, amelyek elősegítik a biztonságos és hatékony integrációt a nemzeti energiaforrásokba.
A megújuló energiára való átállás folyamatban van. Ahogy egyre több ország felel meg a kibocsátás csökkentésére vonatkozó nemzetközi kötelezettségvállalásoknak, a világ egy olyan energiarendszer felé halad, amely kevésbé függ a fosszilis tüzelőanyagoktól, és jobban igazodik az ökológiai és fenntartható jövő igényeihez.