Ma a bioüzemanyagokat bizonyos gazdasági tevékenységekhez használják. Leggyakrabban a etanol és biodízel. Nyilvánvaló, hogy a bioüzemanyag által kibocsátott szén-dioxidot teljesen kiegyenlíti a CO2 abszorpciója, amely a növényi fotoszintézis során következik be.
De úgy tűnik, ez nem teljesen így van. A University of Michigan Energy Institute által vezetett tanulmánya szerint John DeCicco, a bioüzemanyagok elégetése során kibocsátott CO2 által visszatartott hőmennyiség nincs egyensúlyban azzal a CO2 mennyiséggel, amelyet a növények a növénytermesztés során a fotoszintézis folyamata során felvesznek.
A vizsgálatot a Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériuma. Olyan időszakokat elemeztünk, amikor a bioüzemanyag-termelés felerősödött, és a növények szén-dioxid-kibocsátásának elnyelése csak ellensúlyozta a a teljes CO37-kibocsátás 2%-a bioüzemanyagok elégetésével.
Michigan-tanulmányok eredményei egyértelműen azt állítják, hogy a A bioüzemanyag használata továbbra is növeli a légkörbe kibocsátott CO2 mennyiségét és nem csökken a gondolatnak megfelelően. Bár a CO2-kibocsátás forrása bioüzemanyag, például etanol vagy biodízel, a nettó légköri kibocsátás nagyobb, mint a növények által a haszonnövényekben elnyelt mennyiség, ami azt jelenti, hogy továbbra is hozzájárulnak a globális felmelegedés hatásához.
Mik azok a bioüzemanyagok?
A bioüzemanyagok olyan üzemanyagok, amelyeket biomasszából, azaz szerves anyagból nyernek. A bioüzemanyagoknak több generációja létezik, de a legismertebb és jelenleg használt az etanol és a biodízel, amelyek egyre nagyobb teret hódítanak az olyan ágazatokban, mint a közlekedés.
Az etanolt növények, például kukorica és cukornád fermentációjából állítják elő, míg a biodízelt növényi olajokból, például pálma-, szójababból vagy újrahasznosított étolajból nyerik. Legfőbb jellemzője, hogy elméletileg kisebb CO2-kibocsátást kellene kifejtenie, mivel a bioüzemanyag életciklusa során a növények növekedésük során abszorbeálják a CO2-t, ezzel elméletileg semleges kibocsátási egyensúlyt hozva létre.
Milyen aggályok merülnek fel a tényleges hatása miatt?
Számos közelmúltbeli tanulmány azonban megkérdőjelezte ezt a feltételezést. munkája szerint John DeCicco, a bioüzemanyagok környezeti előnyei jelentősen csökkennek, ha figyelembe vesszük az előállításukból és végső felhasználásukból származó kibocsátásokat.
„Ez az első olyan tanulmány, amely gondosan megvizsgálja a bioüzemanyagok termesztésének helyén kibocsátott szén-dioxidot, ahelyett, hogy feltételezéseket tenne róla. "Amikor megnézzük, mi történik valójában a földön, azt látjuk, hogy nincs elég szén eltávolítása a légkörből ahhoz, hogy ellensúlyozza azt, ami a kipufogócsőből kiáramlik" - mondta DeCicco.
Ahelyett, hogy teljesen szén-dioxid-semlegesek lennének, kimutatták, hogy a bioüzemanyagok elégetése során több üvegházhatású gáz szabadul fel, mint amennyit a növények növekedésük során képesek felfogni. Ezen túlmenően egyéb tényezők, mint például az erdőirtás, a műtrágyahasználat és a bioüzemanyagok feldolgozásához szükséges energia fontos szerepet játszanak az általános környezeti hatásban.
Bioüzemanyagok előállítása és előállítása
Többféle bioüzemanyag létezik, amelyek több kategóriába sorolhatók. A első generációs bioüzemanyagok ehető növényekből, például kukoricából vagy cukornádból nyernek, míg második generációs bioüzemanyagok Nem ehető nyersanyagokat használnak fel, például mezőgazdasági ipari hulladékot vagy nem élelmiszeripari biomasszát.
- Az első generációs bioüzemanyagok, mint például a bioalkoholok (etanol és metanol) és a biodízel, a fosszilis tüzelőanyagok fő helyettesítői.
- Használata azonban vitákat váltott ki a fenntarthatóságáról, részben a mezőgazdasági termékek árának emelkedése és a biodízel előállítására szolgáló pálmanövények által okozott erdőirtás miatt.
Globális szinten a biodízel és más bioüzemanyagok szintén negatív hatással vannak az erdőirtásra. Egy jelentés arról Közlekedés és környezetvédelem feltárta, hogy a pálmaolajból és szójából származó bioüzemanyagok akár 80%-kal is szennyezőbbek lehetnek, mint a hagyományos dízel, ha figyelembe vesszük az erdőirtás okozta kibocsátásokat.
Az erdőirtás és a földhasználat megváltozásának problémája
A bioüzemanyagokkal kapcsolatos egyik nagy probléma, hogy ezek előállításához nagy mennyiségű mezőgazdasági területre van szükség. Ez egy olyan jelenséghez vezetett, amelyet a közvetett földhasználati változás, amely a mezőgazdasági területek bővítéséből áll azokon a területeken, amelyek korábban erdők vagy dzsungelek voltak. Ennek az átalakításnak magas környezetvédelmi költsége van, mivel a megtisztított növényzetben és talajban tárolt CO2 nagy mennyiségben szabadul fel.
Brazíliában például dokumentálták az amazóniai esőerdők millióinak hektárjainak erdőirtását, hogy helyet adjanak a bioüzemanyag-termeléshez szükséges szójanövényeknek. Az ilyen típusú gyakorlatok nemcsak a CO2-egyensúlyt érintik, hanem a biológiai sokféleséget és a helyi ökoszisztémákat is veszélyeztetik.
Az olyan növényekből, mint a pálma, a bioüzemanyagok intenzív előállítása hatalmas erdőirtást idézett elő olyan országokban, mint Indonézia. Az Ecologistas en Acción szerint a bioüzemanyagok iránti növekvő kereslet akár 7 millió hektár erdő kiirtását is okozhatja, és 11 milliárd tonna CO500 kerülhet a légkörbe.
A hagyományos bioüzemanyagok egyéb alternatívái
A kihívások ellenére az új innovációk a fenntartható bioüzemanyagok felhasználásának optimalizálására törekszenek második generáció vagy akár a harmadik generáció, amelyek ipari hulladékot vagy algát használnak fel, így minimálisra csökkentik a környezetterhelést.
Ilyenek például a hidrogénezett növényi olaj (HVO), mely hulladék étolajokból és állati zsírokból nyerhető, környezetbarátabb lehetőség. Valójában több európai országban a nagy energiavállalatok elkezdik a HVO-t gyártani, és a hagyományos biodízel kevésbé környezetszennyező alternatíváját kínálják.
Másrészt vannak új kutatások, amelyek feltárják a használatát baktériumok, például Streptomyces hatékonyabb és kevésbé szennyező bioüzemanyagok létrehozása olyan molekulák felhasználásával, mint pl.Jawsamicin«. Ez az innováció forradalmasíthatja a bioüzemanyag-előállítás módját a jövőben.
Végül a szintetikus üzemanyagok, mint pl e-üzemanyagok, amelyek a zöld hidrogént a megkötött szén-dioxiddal egyesítik, így zárt szénciklust hoznak létre, amely jelentősen csökkentené a nettó üvegházhatású gázok kibocsátását a közlekedési szektorban.
Röviden: a bioüzemanyagoknak még hosszú utat kell megtenniük ahhoz, hogy valóban ökológiai megoldások legyenek. Ahogy az új technológiák fejlődnek és fenntarthatóbb alternatívákat keresnek, kulcsfontosságú, hogy fenntartsuk a kritikus megközelítést, és figyelembe vegyük gyártásuk és felhasználásuk összes környezeti vonzatát.