A tenger a megújuló energia egyik legerősebb és legkiaknázatlanabb forrása. A megújuló energiaforrások közül a tengeri erőforrásokból nyert energiák kiemelkednek potenciáljukkal. Hatékonyságuk oka, hogy mivel hatalmas nyílt területekről van szó, mint az óceánok, nem néznek szembe akadályokkal vagy árnyékokkal, amelyek elzárják a szelet vagy az áramlatokat, ami lehetővé teszi ezen erőforrások maximális kihasználását. Az alábbiakban részletezzük a tengeri energia főbb forrásait és fejlődésük jelenlegi állását.
Tengeri szél
La tengeri szélenergia Ez az egyik legfejlettebb és legversenyképesebb technológia a tengeri energiák területén. 2009 végén a tengeri szélenergia beépített teljesítménye elérte a 2.063 MW-ot. Dánia és az Egyesült Királyság vezeti a szektort, de az olyan országok, mint Kína, gyorsan haladnak előre, és a legmodernebb technológiába fektetnek be a tengeri szélturbinák hatékonyságának növelése érdekében.
A tengeri szél potenciálja óriási, különösen az óceánok mélyén, ahol egyre nagyobb teret hódítanak az úszó szélturbinák. Ezeknek a helyszíneknek az az előnye, hogy a szelek stabilabbak és jobb minőségűek, mivel nincsenek akadályok, például hegyek vagy épületek, ami lehetővé teszi a nagyobb állandó energiatermelést.
Becslések szerint a bolygó szélerőforrásainak 80%-a a tengerben található, így ez a technológia kulcsfontosságú a megújuló energia jövője szempontjából. Továbbá a úszó platformok Megoldást jelentenek a mély óceáni területeken a szelek kiaknázására, és tovább fokozzák ennek az iparágnak a növekedését.
Példa erre a fejlesztésre az offshore park Szélszél, amely az Északi-tengerben, Skócia partjaitól 25 km-re található, és úszó szélturbinákat használ. Az ilyen típusú megoldások a közeljövőben várhatóan széles körben elterjednek.
Hullámenergia
La hullámenergia o A hullámenergia a víz felszínének hullámmozgását használja fel elektromos áram előállítására. Bár még csak kísérleti fázisban van, ebben a technológiában nagy lehetőségek rejlenek, különösen az olyan erős hullámokkal rendelkező területeken, mint Európa Atlanti-óceán partja.
Különböző típusú technológiák vannak fejlesztés alatt ennek az energiának a rögzítésére:
- Oszcilláló vízoszlop (OWC): Ezt a technológiát alkalmazó innovatív projektet fejlesztenek ki Baszkföldön. Ez egy félig merülő oszlopból áll, ahol a hullámok mozgása összenyomja az oszlopban lévő levegőt, ami egy elektromos áramot termelő turbinát mozgat.
- Csillapítók és abszorberek: Ezek az eszközök rögzítik a hullámok mozgását, és mechanikai energiává alakítják át, amely ezt követően elektromossággá alakul.
- Túlfolyó rendszerek és terminátorok: Ezek a rendszerek a hullámok szerkezetre gyakorolt hatását használják ki villamos energia előállítására.
Motricóban (Spanyolország) már több hullámturbinát telepítettek, amelyek akár 296 kW-ot is termelnek, ami azt mutatja, hogy a hullámenergia egyre növekvő valóság a megújuló energiaforrások területén.
Árapály energia
La Tengervíz energia Az árapály emelkedése és esése kihasználásával jön létre. A legtöbb jelenlegi árapály-rendszer egy gát építésén alapul, amely természetes tározót hoz létre. Dagály idején víz tölti meg ezt a tározót, majd később, amikor a dagály kialszik, a víz áramot termelő turbinákon keresztül szabadul fel.
Ennek a technológiának az egyik legrégebbi és legnagyobb példája az árapály-erőmű La Rance Franciaországban, amely 1966 óta működik. Bár ezeknek a rendszereknek vannak korlátai, mint például az, hogy a hullámoknak legalább 5 méteresnek kell lenniük, és a part menti ökoszisztémák esetleges megváltozása, mégis életképes megoldást jelentenek olyan helyeken, ahol intenzív az árapály. Dél-Koreában is vannak hasonló létesítmények.
Az óceáni áramlatokból származó energia
Egy másik lehetőség, hogy energiát nyerjünk a tengerből, az óceáni áramlatokon keresztül. A szélenergiához hasonlóan ez a forrás is a folyamatos vízmozgás erejét használja fel az áramot termelő víz alatti turbinák mozgatására. A legreprezentatívabb példa a rendszer SeaGen, a Strangford-szorosban található tengeri turbina. Ez a rendszer akár 1,2 MW-ot is képes termelni naponta, így az egyik leghatékonyabb óceánáramenergia-projekt.
Bár Spanyolországnak nincsenek ideális tengeráramlatokkal rendelkező területei az ilyen típusú projektekhez, egyes területek, mint például a Gibraltári-szoros és a galíciai partvidék, a jövőben otthont adhatnak az ilyen típusú létesítményeknek.
Óceán termikus gradiens
Ez az energiaforrás a tengerfelszín és a mélyvíz közötti hőmérséklet-különbségen alapul. A trópusi és egyenlítői régiókban, ahol a különbség meghaladhatja a 20 ºC-ot, felhasználható elektromos áram előállítására. A rendszer termodinamikai ciklust használ, mint pl Rankine ciklus, generáló turbina mozgatásához.
Bár ez a technológia a fejlesztés korai szakaszában jár, olyan országok, mint India, Japán és Hawaii fektetnek be ezen árapály-növények kutatásába.
Só gradiens és ozmotikus nyomás
A sós gradiens, más néven kék energia, a tengervíz és a folyók sókoncentrációjának különbségén alapul. Az ozmózis folyamata révén ez a különbség energiát termel, amely elektromossággá alakítható. Norvégiában az egyik első ozmotikus erőművet fejlesztik az Oslo-fjordban.
Ezeknek a technológiáknak a felhasználása óriási lehetőségeket rejt magában, hiszen a bolygót körülvevő folyótorkolatok és folyódelták számos lehetőséget kínálnak a megvalósításukra.
Bár a tenger számos energiaforrást kínál hatalmas potenciállal, az ezeket kihasználó technológiák többsége még mindig kutatási vagy fejlesztési fázisban van. Kivételt képez a tengeri szélenergia, amely már rendelkezik technológiai érettséggel és versenyképességgel a piacon.
A tengeri energiák tömeges fejlesztésének fő akadályai a magas megvalósítási költségek, valamint a technológiai fejlődés folytatásának szükségessége a hatékony és fenntartható termelés garantálása érdekében. A megújuló energia jövője azonban nagymértékben függ az ebben az ágazatban elért előrelépésektől.
Kösz az infót