Szembesülve a a biológiai sokféleség tengeri, miért nem veszi igénybe az akvakultúrát? A Németországban forgalmazott lazac nagy része a akvakultúra. Ennek a gyakorlatnak azonban komoly hátrányai vannak: a tenyésztők gyakran gyógyszerekhez folyamodnak, és a víz szerves hulladékkal szennyeződik. E problémák ellenére sok szakértő meg van győződve arról, hogy az akvakultúra-gazdaságok nemcsak az óceánokat védhetik, hanem táplálhatják is a világ népessége folyamatos növekedésben.
Fehérjeforrás
Az emberi táplálék, a hal a fő fehérjeforrás világszerte, megelőzve a baromfi- és sertéshúst. Jelenleg a hal a lakosság 17%-ának fedezi a fehérjeszükségletét. A hal iránti kereslet azonban a következő 10-15 évben jelentősen megduplázódik. Nélkül akvakultúra, nem lenne lehetséges kielégíteni ezeket a növekvő fehérje igényeket, különösen a folyamatosan növekvő populáció mellett.
Az akvakultúra kulcsfontosságú előnyt kínál a szárazföldi állatok, például sertés vagy szarvasmarha tenyésztéséhez képest. Először is, a halak és a tengeri élőlények kevesebb táplálékot igényelnek, mint az állatok. szárazföldi állatok. Például egy kiló marhahús előállításához akár 15-ször több élelmiszerre van szükség, mint egy kiló ponty előállításához.
Ez a halak energiamegtakarítása két fő tényezőnek köszönhető. Egyrészt a halak hidegvérű állatok, ami azt jelenti, hogy belső hőmérsékletük alkalmazkodik a környezethez, amelyben élnek, így energiát takarítanak meg. Másrészt a vízi környezetben való mozgás sokkal kevesebb erőfeszítést igényel, mint a szárazföldön mozgó állatok.
Minden második hal akvakultúrából származik
Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) szerint a jelenleg elfogyasztott hal fele innen származik akvakultúra. Ennek a gyakorlatnak a jelentősége azonban régiónként nagyon eltérő. Közép-Európában a fogyasztók a vadon élő halakat kedvelik, míg Kínában akvakultúra Ennek ősi hagyománya van. A kínaiak évszázadok óta tenyésztettek pontyot, amely gyakorlat révén az ország az akvakultúra-termelés globális élvonalába került. Ma Kína termeli a világ halállományának kétharmadát. akvakultúra világszerte.
A környezetvédők által egyre inkább kritizált gyakorlat
Ahogy az akvakultúra fejlődött, sok kritikát kapott a környezetvédők részéről. A túlhalászás problémájára messze nem jelent megoldást, hanem sok esetben rontott a helyzeten. Az akvakultúrában tenyésztett fajok többsége húsevő, vagyis más fajokkal táplálkozik, amelyeket természetes környezetükben kell fogni.
A tonhal esete különösen aggasztó, mivel ez a faj fogságban nem képes szaporodni. A gazdálkodók kifogják a fiatal tonhalakat és ketrecekben nevelik őket, és drága tengeri halakkal etetik őket. A fogság miatt a tonhal nem képes szaporodni, ami egyre nagyobb nyomást gyakorol a vadon élő populációkra.
Az akvakultúra előnyei
A problémák ellenére az akvakultúra több szempontból is számos előnnyel jár:
- Hatékony élelmiszertermelés: Az emberi fogyasztásra szánt fehérjék előállításának egyik leghatékonyabb módja. A halak takarmánykonverziós aránya alacsonyabb, mint a szárazföldi állatoké.
- helyi gazdaság: Foglalkoztatást és gazdasági fejlődést hoz létre a tengerparti és vidéki területeken, ahol a foglalkoztatás egyéb formái hanyatlóban lehetnek.
- fenntarthatóság: A vadon élő halászattal összehasonlítva az akvakultúra fenntarthatóbb alternatíva lehet, ha megfelelően kezelik, csökkentve a vadon élő populációkra nehezedő nyomást és hozzájárulva az óceánok megőrzéséhez.
Az akvakultúra hátrányai és kockázatai
Vannak azonban jelentős hátrányok és kihívások, amelyekkel foglalkozni kell ahhoz, hogy az akvakultúra valóban fenntartható legyen:
- Szennyeződés: A szerves hulladékok felhalmozódása, például ételmaradékok és halürülék súlyosan befolyásolhatja a víz minőségét, és olyan problémákhoz vezethet, mint az eutrofizáció.
- Betegségek és antibiotikumok használata: A zsúfolt körülmények sok halgazdaságban elősegíthetik a betegségek terjedését, ami túlzott antibiotikum-használathoz vezethet, ami a vízi ökoszisztémákra és az emberi egészségre nézve kockázatot jelent.
- A biodiverzitás csökkenése: Az egzotikus fajok betelepítése vagy a tenyésztett halak kiszökése megváltoztathatja a helyi ökoszisztémákat az őshonos fajokkal való versengés révén.
Mindezen kihívások ellenére elengedhetetlen a kutatás folytatása annak érdekében, hogy az akvakultúrát fenntarthatóbbá és a környezetet kevésbé károsítóvá tegyük. Az olyan technológiák, mint a recirkulációs akvakultúra-rendszerek (RAS) segítenek csökkenteni a negatív hatásokat, bár még hosszú út áll előttünk.
Kétségtelen, hogy az akvakultúra képes kielégíteni a tengeri fehérje iránti növekvő keresletet. Ha le tudjuk küzdeni a kihívásokat, ez a technika döntő szerepet játszhat a globális élelmezésbiztonságban.