Néhány nappal ezelőtt az Európai Unió Tanácsa ratifikálta azt a célkitűzését, hogy legalább egyet elérjen 27% -ban megújuló energia Ez a tanácsi javaslat ütközik az Európai Parlament 2030%-os százalékos arányát védelmező célkitűzésével, sőt magának az Európai Bizottságnak a legambiciózusabb céljaival is.
A Tanács döntése meglepő volt, hiszen alig egy héttel azután született, hogy az európai vezetők, mint pl Mariano Rajoy, volt spanyol elnök vagy francia elnök, Emmanuel Macron, Párizsban megvédte a tiszta energiák jelenlétének növelésének szükségességét, közben a Egy bolygó csúcstalálkozója.
Az e célkitűzésnek való megfelelést biztosító mechanizmusokat az igazgatási kereteken belül alakítják ki Energiaunió, egy program, amely a tagállamok erőfeszítéseit kívánja összehangolni. A cél olyan közös politikák garantálása, amelyek legalább ennek a 27%-nak az elérését teszik lehetővé ellenőrzési és koordinációs mechanizmusok.
Spanyolország pozitívan értékelte a javasolt rendeletet, amely egyszerűsíti a közigazgatási eljárások a megújuló energiaforrások telepítésére vonatkozóan új kötelezettségvállalásokat állapít meg azok közlekedési ágazatban való elterjedésével kapcsolatban, és objektív kritériumokat mutat be a tagállamok e téren elért előrehaladásának értékelésére. A spanyol kormány szerint ezek az intézkedések kulcsfontosságúak az energetikai átállás felgyorsításában.
El Energiaügyi Minisztérium Spanyolország osztja a Tanács elképzelését, kiemelve, hogy a fogyasztók között nem lehet megkülönböztetés vagy kereszttámogatás, és mindenkinek méltányosan hozzá kell járulnia a villamosenergia-rendszer költségeihez, függetlenül attól, hogy saját fogyasztó-e vagy sem.
A kulcsfontosságú döntés az, hogy 2030-ig az államoknak tükrözniük kell a sajátjukat Nemzeti energia- és klímatervek hogyan fognak együttműködni más európai államokkal a 15%-os összekapcsolási célkitűzés teljesítése érdekében. Ez a célkitűzés a megújuló energiaforrások szomszédos országok közötti integrációjának javítására irányul, előtérbe helyezve az együttműködést és a megosztott infrastruktúrát.
Kétévente felülvizsgálják az országok ezen összekapcsolási célkitűzéssel kapcsolatos előrehaladását. Ha késedelmet találnak, a Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy beavatkozzon és együttműködjön a tagállamokkal a folyamatot felgyorsító megoldások megtalálása érdekében.
A minimum elérésének fontossága 15% az összekapcsolásban Ez döntő fontosságú az olyan országok számára, mint Spanyolország, amelyek nagymértékben függenek az összekapcsolásoktól a megújuló energiaforrások jobb integrálása érdekében. Valójában ez az egyik olyan szempont, amelyet a spanyol kormány a leginkább követel, tekintettel kötelezettségvállalásai teljesítésében betöltött stratégiai szerepére.
Megújuló célok és a Párizsi Megállapodás
Felhasználási célok meghatározása megújuló energiák Az Európai Unióban megszerzett kötelezettségvállalások lényeges részét képezi Párizsi megállapodás klímaváltozás ellen. E paktum fő célja a növekedés korlátozása globális hőmérsékletek 2°C-on az iparosodás előtti szinthez képest. Ennek elérése érdekében az EU kötelezettséget vállalt arra, hogy 40-ig legalább 2030%-kal csökkenti üvegházhatású gázok kibocsátását, referenciaként tekintve az 1990-es szintre.
A támogatások hőerőművekre való kiterjesztése egy másik vitapont az európai energiapolitikában. Ezek a támogatások arra irányulnak, hogy kompenzálják az erőművek tulajdonosait azért, mert tartalékot maradnak olyan időszakokban, amikor nem állnak rendelkezésre megújuló források, például nap- vagy szélenergia. Ezt az intézkedést azonban számos társadalmi és környezetvédelmi szervezet bírálta, mivel úgy vélik, hogy a fosszilis energiaforrások támogatása ellentétes a Párizsi Megállapodás célkitűzéseivel.
El Arias Cañete európai biztos javasolta, hogy 2020-tól az 550 grammnál több CO-t kibocsátó hőerőművek2 kilowatt/óra megtermelt villamos energia után nem kapják meg ezeket a támogatásokat. Ennek ellenére a tagállamok beleegyeztek e kifizetések 2025-től kezdődő fokozatos csökkentésébe, hogy 2030 előtt megszűnjenek.
Franciaország, Dánia, Portugália és más országok támogatták a szénfelhasználás drasztikus csökkentését, míg mások, például Lengyelország és Magyarország vonakodtak az erőforrástól való nagymértékű függőségük miatt. Ez tükrözi az EU-n belüli különbségeket a teljesen tiszta energia elérésének sebességében és megközelítésében.
Bioüzemanyagok és szerepük az energiafenntarthatóságban
Ami bioüzemanyagokAz EU energiaügyi miniszterei azt javasolták, hogy 2030-ra a közlekedésben felhasznált üzemanyag legalább 14%-a származzon bioüzemanyagból. Ezt a célt az ágazat kulcsfontosságú támogatásának tekintették, de ez vitákat is generál. Félő, hogy az első generációs bioüzemanyagok, például a pálmaolajból vagy a szójából származó bioüzemanyagok növekedése felveszi a versenyt az élelmezésre szánt növényekkel, ami élelmiszer-ellátási problémákat okozhat. Ennek ellensúlyozására a Bizottság a kvóta 3,8%-ra történő korlátozását javasolta.
Számos környezetvédelmi szervezet, például a Greenpeace és a SEO/BirdLife azonban aggodalmának adott hangot a bioüzemanyagok felé történő elmozdulás miatt. Azzal érvelnek, hogy ez az intézkedés lelassíthatja más technológiák, például az elektromos autók fejlődését, amelyek hosszú távon hatékonyabb és tisztább közlekedési megoldást kínálhatnak.
A bioüzemanyagok szerepéről folytatott folyamatos vita elengedhetetlen az EU energetikai jövője szempontjából. Annak ellenére, hogy tisztább forrás, mint a fosszilis tüzelőanyagok, előállítása továbbra is ellenőrzés alatt áll a földhasználat változására gyakorolt járulékos hatások és az élelmiszernövényekkel való verseny miatt.
Ez az oka annak, hogy a zöld hidrogén kezdett teret hódítani a bioüzemanyagok életképes alternatívájaként. Bár ez az elem még a fejlesztés és megvalósítás korai szakaszában van, hosszú távú megoldást ígér, különösen azokban az ágazatokban, ahol a villamosítás nehézkes. A hidrogéntermelés és -tárolás terén elért előrelépések várhatóan jelentősen hozzájárulhatnak az EU energetikai céljainak teljesítéséhez.
