A növényekből és erdőmaradványokból származó szerves anyagokból álló biomassza az egyik legígéretesebb megújuló energiaforrás. Ez az energiatípus a környezeti hatások csökkentésére való képességének köszönhetően vált jelentőségre, kihasználva azokat az erőforrásokat, amelyek megfelelően kezelve képesek energiát termelni az ökoszisztémák egészségének veszélyeztetése nélkül.
Ahhoz, hogy a biomassza hasznosítása valóban fenntartható legyen, elengedhetetlen a megfelelő erdőgazdálkodás alkalmazása. Ez magában foglalja a fák szelektív kivágását, a természetes ciklusok tiszteletben tartását és az erdőterületek helyreállításának biztosítását. Fenntartható stratégia nélkül a biomassza ahelyett, hogy megoldást jelentene az energia- és klímaválságra, hozzájárulhat a környezet romlásához.
Erdő kiaknázása
Napjainkban az erdőket, mint bármely más hasznos természeti erőforrást, gyakran energiacélú gazdasági hasznosításnak vetik alá. A helyes erdőgazdálkodással elkerülhető a globális erdőirtás, a biomassza energiaforrásként való felhasználása és a fosszilis tüzelőanyagoktól való függés csökkentése. Ahhoz, hogy ez az irányítás teljesen hatékony legyen, számos kulcsfontosságú szempontot kell figyelembe venni:
- Szelektív fakivágás: A kifejlett fák ellenőrzött kitermelése, elegendő idő hagyása az erdőfelújításra.
- Nem folyamatos mozaik: A mozaikok kialakítása a tájban elkerüli a nagy homogén területeket, növeli a biodiverzitást és csökkenti a tűzveszélyt.
- Erdősítés: A fiatal fák ültetése fenntartható biomassza ciklust generál.
Az ilyen típusú fenntartható gazdálkodás sikeres példáját Peruban hajtják végre, ahol energetikai célú erdőfelújítási programokat hajtanak végre. Ezek a programok fenntartható biomassza-termelést biztosítanak, az újratelepítéssel, amely hosszú távú termelési ciklust tesz lehetővé. Ez az irányítás azonban részletes tervezést igényel. Azokban a fejlődő országokban, ahol az erdészeti erőforrásokat megfelelő ellenőrzés nélkül aknázzák ki, magas a túlzott kiaknázás és a természetes ökoszisztémák ebből következő degradációjának kockázata.
A panoráma Spanyolországban
Spanyolországban ellentétes a helyzet. Az elmúlt 100 évben a lakosság vidéki területekről a nagyvárosokba való vándorlása miatt jelentősen megnőtt az erdőtömeg. A vidéki elvándorlás nagy erdőterületeket hagyott közvetlen kiaknázás nélkül, ami lehetővé tette a növényzet természetes megújulását. Annak megakadályozására azonban, hogy ez a regeneráció az erdőtüzek kockázatát növelő felhagyáshoz vezessen, a hatóságok olyan intézkedéseket vezettek be, mint a szelektív fakitermelés és -irtás, amelyek lehetővé teszik a biomassza előállítását is.
Spanyolországban a biomassza egyik fő forrása a pelletkazánokban használt faapríték. A feldolgozás után ennek az anyagnak a maradványait vissza lehet vinni az erdőbe, hogy elősegítse a talaj regenerálódását. Ily módon nemcsak megújuló energiát nyernek, hanem megvédik a talajt az eróziótól, és hozzájárulnak a tápanyag természetes körforgásához.
Hatás globális szinten
Globális szinten az erdei biomasszával való helyes gazdálkodás hatékony eszköznek bizonyult az erdőirtás ellen. Ezt bizonyítják a legfrissebb jelentések: míg az elmúlt évtizedekben 125 millió hektár természetes erdő pusztult el, az erdőültetvények száma több mint 30 millió hektárral nőtt. Ez azt jelenti, hogy az erdőkre nehezedő nyomás ellenére az ellenőrzött ültetvények alapvető szerepet játszanak a kárpótlásban.
Intézményi szinten az olyan nemzetközi szervezetek, mint az ENSZ és az olyan megállapodások, mint a Kiotói Jegyzőkönyv, olyan mechanizmusokat és politikákat vezettek be, amelyek gazdasági kompenzációt részesítenek előnyben az erdőikkel fenntarthatóan gazdálkodó országok számára. Ez több régióban csökkentette a válogatás nélküli fakitermelést, és lehetővé tette az erdőfelújítási programok végrehajtását.
Mindazonáltal még tenni kell annak érdekében, hogy ezeket a programokat minden régióban kidolgozzák, különösen azokban a kevésbé fejlett országokban, ahol az erdészeti erőforrások jelentik a helyi lakosság egyik fő bevételi forrását. Megfelelő gazdálkodás nélkül az erdei biomassza kiaknázása ezeken a területeken negatív következményekkel járhat biológiai sokféleségükre és hosszú távú fenntarthatóságukra nézve.
Nemzetközi tanúsítványok és szabványok
Az erdőgazdálkodás fenntarthatóságának biztosítása érdekében az évek során számos nemzetközi tanúsítványt fejlesztettek ki. A legelismertebbek világszerte a PEFC (Programme for the Endorsement of Forest Certification) és az FSC (Forest Stewardship Council) tanúsítványok. Mindkét szervezet felelős a fenntartható erdőgazdálkodás biztosításáért, értékelve mind a biomassza eredetét, mind a termékek felügyeleti láncának nyomon követhetőségét.
- PEFC: Középpontjában a környezetvédelem, a termelékenység javítása és a vidéki területek társadalmi-gazdasági fejlődésének előmozdítása áll.
- FSC: Elősegíti a környezettudatos, gazdaságilag életképes és társadalmilag előnyös erdőgazdálkodást.
A biomassza területén a Bioenergy Europe és a REDcert által kifejlesztett SURE tanúsítvány szabványként került kialakításra a bioenergia-termelésben felhasznált biomassza fenntarthatóságának biztosítására. Ez a tanúsítvány biztosítja az európai előírásoknak való megfelelést, különösen a mezőgazdasági és erdőgazdálkodási területen.
Az erdei biomasszával való fenntartható gazdálkodás kihívásai
Az erdei biomassza-gazdálkodás előnyei ellenére bizonyos kihívásokkal is jár. Az egyik fő probléma a biomassza begyűjtésével, feldolgozásával és szállításával kapcsolatos logisztikában és költségekben rejlik, amelyek különösen a földrajzilag szétszórt területeken magasak lehetnek.
Ezenkívül a biomassza energiává alakításának hatékonysága az alkalmazott technológiától függően változik. A modern technológiák, mint az elgázosítás és a fapelletgyártás, jelentősen növelik a hatékonyságot és csökkentik a kibocsátást, de jelentős infrastrukturális beruházásokat igényelnek.
Végül, az erdőgazdálkodást gondosan meg kell tervezni annak biztosítására, hogy elkerüljék az olyan gyakorlatokat, mint a válogatás nélküli fakitermelés vagy a területek túlzott kitermelése, amelyek talajromláshoz, a biológiai sokféleség csökkenéséhez és más negatív környezeti hatásokhoz vezethetnek.
Az erdei biomassza fenntartható választ jelent számos energiaügyi kihívásra, amellyel ma szembesülünk. Ha megfelelően kezelik, az hozzájárul az éghajlatváltozás mérsékléséhez és egy erős vidéki gazdaság kialakulásához. Ennek eléréséhez kulcsfontosságú a környezetvédelmi tanúsítások támogatásának folytatása, a technológiák hatékonyságának javítása és a természeti erőforrások felhasználásával kapcsolatos visszaélések megelőzését célzó politikák végrehajtásának garantálása.