La a marginális területek fenntartható biomassza-termesztésre való hasznosítása egyedülálló lehetőséget jelent a környezeti fenntarthatóság javítására és a mezőgazdasági termelés diverzifikálására, különösen az éghajlatváltozás jelenlegi kontextusában. Peremföld Ezek azok a területek, ahol alacsony a termőképesség, vagy olyan fizikai vagy kémiai tényezők, mint például a sótartalom, befolyásolják ezeket a területeket, amelyek miatt nem alkalmasak hagyományos növények termesztésére.
Biomassza termelés marginális területeken
A használata marginális föld A biomassza-termelés számára alternatív megoldást kínál az egyébként élelmiszertermelésre használt termékeny mezőgazdasági földterületek hasznosítására. Ahelyett, hogy versenyeznének az agrár-élelmiszeripari ágazattal, ezek a földek növénytermesztésre használhatók. olyan növények, amelyek ellenállnak a kedvezőtlen körülményeknek, például a sótartalomnak vagy a tápanyaghiánynak. Ez a megközelítés nemcsak az alulhasznosított földterületek használatát optimalizálja, hanem a biológiai sokféleséget is javítja.
A tanulmány a lignocellulóz növények mint közönséges nád (Arundo donax) különösen ígéretesnek bizonyult. Ezek a fajok nemcsak ellenállnak a sótartalomnak, hanem nagy mennyiségben is termelnek lignocellulóz biomassza, ami jövedelmező és fenntartható lehetőséget kínál a bioüzemanyagok és más ipari termékek előállítására.
A sótartalom szerepe a biomassza termelésben
A peremterületeket meghatározó egyik fő tényező a magas sótartalom, amely negatívan befolyásolhatja a legtöbb hagyományos mezőgazdasági növényt. Különböző vizsgálatok azonban kimutatták, hogy bizonyos növények, mint pl közönséges nád, szikes körülmények között megfelelően fejlődhet. A kutató szerint Dolores Curt, a GA-UPM csoportból, "A talaj vagy az öntözés sótartalma számos mezőgazdasági növény számára korlátot jelent, de lehetőséget jelenthet olyan biomassza előállítására, amely nem versenyez az agrár-élelmiszeripari ágazattal.".
Ebben az értelemben a sótűrő növények peremterületeken történő alkalmazása hatékony megoldás, amely a problémát lehetőséggé változtatja. Ezenkívül ezek a növények a fajok genetikai módosítása nélkül használhatók, ami javítja a fenntarthatóságot és csökkenti a környezeti lábnyomot.
Kutatások és projektek folyamatban
Az Európai Unió által finanszírozott különféle projektek, mint pl MarginUp, azt vizsgálták, hogyan használhatók fel a peremterületek művelésére fenntartható biomassza. Ezek a projektek nemcsak a biomassza-termelés növelésére törekszenek anélkül, hogy versenyeznének az agrár-élelmiszertermeléssel, hanem körkörös gazdaság és javítani a a helyi ökoszisztémák ellenálló képessége.
A MarginUp projekt például több európai esettanulmány eredményein alapul, mint például Görögországban, ahol az elhagyott bányászati területeket újrahasznosítják, vagy Spanyolországban, ahol Extremadurában marginális mezőgazdasági területeket használnak kenaf és kender. Ezek az üzemek különösen hasznosak, mivel jól alkalmazkodnak az alacsony termelékenységű területekhez, és biomasszát termelhetnek az építőelemek gyártásához.
Társadalmi-gazdasági és környezeti előnyök
A marginális területeken végzett gazdálkodás nemcsak a helyi biológiai sokféleség javítását segíti elő, hanem jelentős gazdasági előnyökkel is járhat. A termelés biotermékek A biomasszából, például bioüzemanyagokból vagy építőanyagokból származó anyagok a vidéki gazdaságok motorjává válhatnak. Ezenkívül a marginális földterületek használata csökkenti a termékeny mezőgazdasági területekre nehezedő nyomást, lehetővé téve, hogy azokat kizárólag élelmiszertermelésre fordítsák.
Ezekre az előnyökre példa a javítása talajszerkezet amit ezek a növények képesek termelni, köszönhetően a szénmegkötő képességüknek és javítják a hosszú távú termékenységet. Ezenkívül elősegítik az ökoszisztémák helyreállítását, segítve az elsivatagosodás szabályozását és javítva az éghajlatváltozás hatásaival szembeni ellenálló képességet.
Összefoglalva, a marginális földterületek fenntartható biomassza-termelésre való felhasználása hatékony stratégia a terméketlen területek kihasználására anélkül, hogy az élelmezésbiztonságot veszélyeztetné.