Biztosan hallottál már róla az ökoszisztémák. Bár ez a kifejezés gyakran kizárólag az ökológiára vonatkozik, jelentése sokkal tágabb és alapvetőbb. Az ökoszisztéma egy természetes környezet, amely mindkettőből áll élőlények -tól / -től inert elemek, amelyben minden komponens kiegyensúlyozott módon kölcsönhatásba lép az élet fenntartása érdekében. Ez az egyensúly döntő fontosságú, mert enélkül az ökoszisztémák lebomlási folyamatba lépnének be, ami hatással lenne az ott élő összes élőlényre.
Az ökoszisztéma meghatározása
Az ökoszisztéma nem csak a halmazra utal növények, animales y más élő szervezetek amelyek kölcsönhatásba lépnek egymással, hanem ezek integrációjára is a inert elemek a környezet, például a talaj, a víz és a levegő. Ez a készlet egy dinamikus rendszert alkot, amelyben az energiaáramlás és a tápanyagciklusok lehetővé teszik az élet folytonosságát.
Az ökoszisztéma minden összetevőjének meghatározott funkciója van. Például a növényevő állatok növényeket fogyasztanak, a ragadozók növényevőkkel táplálkoznak, és végül bontók Újrahasznosítják a szerves anyagokat, visszajuttatva a tápanyagokat a talajba. Ily módon minden összefügg az a ökológiai egyensúly.
Fontos megemlíteni, hogy az emberi beavatkozás fokozatosan megváltoztatott számos ökoszisztémát, ami szükségessé teszi az embert mint egy releváns tényező az ökoszisztémák tanulmányozásában, különösen azokban humanizált ökoszisztémák.
Az ökoszisztéma láthatósága
A Föld bolygó az ökoszisztémák széles skálájának ad otthont tengerek és óceánok fel sivatagok és hegyek. Mivel a Föld felszínének legnagyobb részét víz borítja, nem meglepő vízi ökoszisztémák a legdominánsabbak. Az emberi tevékenység azonban ezeknek a természetes élőhelyeknek szinte minden szegletébe eljutott. Az erőforrások kiaknázása, a szennyezés és a városok terjeszkedése számos ökoszisztéma degradációját okozta, veszélyeztetve a biológiai sokféleséget.
Minden ökoszisztémában a tényezők két fő típusát veszik figyelembe:
- Abiotikus tényezők: Az ökoszisztéma nem élő összetevői, mint például az éghajlat, a talaj, a víz és a napfény. Ezek az elemek határozzák meg, hogy mely fajok lakhatnak egy adott ökoszisztémában, és hogyan lépnek kapcsolatba egymással és környezetükkel.
- Biotikus tényezők: Az ökoszisztéma részét képező élő alkotóelemek, például növények, állatok, baktériumok, gombák és más mikroorganizmusok. Ezek az organizmusok kölcsönhatásba lépnek egymással és környezetükkel, függőségi kapcsolatok hálózatát hozva létre, az úgynevezett Trófikus láncok.
E tényezők bármely jelentős változása, mint például az éghajlatváltozás vagy az élőhelyek pusztulása, vezethet ökológiai egyensúlyhiány, amely nemcsak az ökoszisztémában élő fajokat érinti, hanem a környezet egészének stabilitását is.
Az ökoszisztémák típusai
Többféle ökoszisztéma létezik a világon, mindegyik ilyen Egyedi tulajdonságok sajátos környezetükhöz igazodva. Az alábbiakban részletesebben megvizsgáljuk az ökoszisztémák néhány fő típusát:
Természetes ökoszisztémák
Ezek az ökoszisztémák azok, amelyek emberi beavatkozás nélkül jöttek létre. Osztva vannak földi ökoszisztémák, vízi y vegyes. Ezen ökoszisztémák mindegyike bizonyos környezeti tényezőktől függ, mint például az éghajlat, a tengerszint feletti magasság, a rendelkezésre álló víz mennyisége.
Mesterséges ökoszisztémák
sok mesterséges ökoszisztémák Ezek azok, amelyeket az emberi tevékenység hozta létre vagy jelentősen módosított. Ilyenek például a mezőgazdasági területek, városok és víztározók. Az emberi beavatkozás ezekbe az ökoszisztémákba a környezet módosítására vagy szabályozására irányul gazdasági előnyök, mint például az élelmiszertermelés vagy az energiatermelés.
Földi ökoszisztémák
Ezek az ökoszisztémák a talaj felszínén fejlődnek ki. A vízi ökoszisztémákkal ellentétben az ilyen típusú ökoszisztémákban a növényzet és az állatok szorosan függenek olyan tényezőktől, mint pl. hőmérséklet-ban humedad és magasság. A legjelentősebb szárazföldi ökoszisztémák közé tartoznak:
- Trópusi erdők: Élőhelyek, amelyeket nagy biológiai sokféleségük és gazdag növényzetük jellemez.
- Sivatagok: Száraz ökoszisztémák, kevés növényzettel, de alkalmazkodtak az extrém körülményekhez szárazság y hőség.
- Az erdők: A száraz erdőktől az északi félteke hatalmas tajgáiig minden megtalálható, ami alapvető a globális éghajlat szabályozásában.
Vízi ökoszisztémák
A vízi ökoszisztémák azok, amelyek vízben zajlanak, mind a vízben édesvíz mint a sós víz. Ezekben az ökoszisztémákban a vízi környezet sajátos viszonyaihoz alkalmazkodó élőlények széles köre fejlődik ki.
- Édesvízi ökoszisztémák: Ide tartoznak a tavak, folyók, források és vizes élőhelyek. Alacsony sókoncentrációjuk jellemzi, ami kedvez bizonyos életformák fejlődésének, mint pl fitoplankton és a víztől függő szervezetek, például a kétéltűek.
- Tengeri ökoszisztémák: Ezek a legelterjedtebbek a bolygón, és rengeteg fajnak adnak otthont. A kis korallzátonyoktól a nagy mélységekig az óceánok nélkülözhetetlenek az élethez.
Sivatagi ökoszisztémák
A sivatagi ökoszisztémákat az jellemzi vízhiány és növényvilág. Azonban állat- és növényfajok egyaránt megjelentek, amelyek alkalmazkodtak a extrém körülmények hőmérséklet és páratartalom hiánya, mint pl kaktusz vagy a nap melegét elkerülő éjszakai állatok.
Hegyi ökoszisztémák
A hegyi ökoszisztémák azok, amelyek magas terepen helyezkednek el. Magasságuk miatt van nagyon különleges éghajlati viszonyok, mint például a hidegebb hőmérséklet és az alacsonyabb légköri nyomás. Ezekben az ökoszisztémákban jellemzően nehezebb az élet, és biológiai sokféleségük a magasság növekedésével csökken.
Erdei ökoszisztémák
Az erdei ökoszisztémákban a nagy fák amelyek számos állatfajnak nyújtanak menedéket. A világ legfontosabb fa ökoszisztémái közé tartozik:
- trópusi esőerdők, amelyben a szint a a biológiai sokféleség rendkívül magas.
- mérsékelt égövi erdők, olyan szélességi körökben található, ahol mind a négy évszak tapasztalható.
- A tajgák, amelyek a boreális régiókban találhatók, és olyan fáknak adnak otthont, mint például a tűlevelűek, amelyek ellenállnak az extrém hidegnek.
A földi élet nagymértékben függ ezen ökoszisztémák egészségétől. A természetes egyensúly megőrzése elengedhetetlen minden faj, így az ember jólétéhez.